Kegyelemből, a Megváltó érdemeibe vetett hit által lesz az ember Isten igazságának részesévé, nem pedig a saját vezeklésével, teljesítményeivel, avagy a közbenjáró szentektől kölcsönzött érdemek által. Ez volt Luther nagy, felszabadító felfedezése. Valóban ez az evangélium lényege, olyan hatalmas, örökkévaló jó hír az ember számára, amely sohasem fakulhat meg.

„Csuda, mint megszentelte és megáldotta Isten Károlyi fordítását! Ezzel a fordítással élnek mindenféle vallású magyarok, a római katolikusokon kívül, akik nagyobbára a Káldi fordításához tartják magokat köteleseknek. Sokszor is nyomtattatott ez ki az időtől fogva mindenféle formában. Vagyon is ez értelmes, szép magyarsággal, amelyet utána is pallérozgattak a tudós emberek, mikor újólag kinyomtatták.” (Bod Péter: Magyar Athenas, 1766)

„Halljátok meg a szót, amit az Úr szól néktek, Izrael háza! Ezt mondja az Úr:
A pogányok útját el ne tanuljátok, és égi jelektől ne féljetek, mert a pogányok félnek azoktól!”
(Jeremiás 10,1–2)

A reformáció emléknapján, október 31-én emlékezzünk arra, hogy a reformáció idején az evangélium felfedezése természetes úton vezetett a „sola Scriptura” („egyedül a Szentírás”) elvéhez, hiszen világossá vált, milyen kincseket rejt a Biblia, amely Isten kinyilatkoztatásának vallja magát.

Sípos Ete Álmos alább olvasható gondolatai a Fontos kérdések 2015. szeptember 13-ai rendezvényére készített előadása írott változataként jelentek meg a Biblia Szövetség Egyesület Biblia és Gyülekezet című folyóirata 2015. októberi (XXVII. évfolyam, 3.) számában.

A „sola Scriptura” elv a 16. századi reformáció idején fogalmazódott meg, és a protestantizmus alapelve lett. Maga a kifejezés nem volt még általánosan használt a reformáció indulásakor és kibontakozása időszakában, a hitvallások azonban, amelyek ekkor keletkeztek, mind tartalmazzák az elv lényegének kifejtését.

Október 31-e a reformáció emléknapja minden esztendőben, azonban a reformációra való emlékezések tartalma egyre kevésbé hiteles, a reformáció valódi szellemiségét egyre kevésbé tükröző. Annál fontosabb, hogy méltóképpen emlékezzünk a XVI. századi reformációra: tények felidézésével és a reformáció lényegére irányítva a figyelmet. Továbbá ne csupán a kiindulópontként számon tartott nevezetes eseményre, a kilencvenöt tétel kiszögezésére emlékezzünk, hanem a reformáció első évtizedeire is, ennek az időszaknak elvhű, áldozatkész, példaképül szolgáló szereplőire. A nemzetközi vonatkozások mellett ne feledkezzünk meg a magyarországi reformáció történetéről sem, amely valóban inspiráló.