Ne veszítsd el a békességedet! – 2. rész

Már nem mondhatjuk: „…a mai, rohanó világban…” Az utcák elnéptelenedtek, az üzletekben is alig látni vásárlókat; nemhogy rohanásról, de a virtuális téren kívüli megszokott társadalmi-közösségi életről sem beszélhetünk. Egyes szakértők szerint a jóléti társadalmak teljesen átalakulhatnak, vagy akár meg is szűnhetnek a járvány után. Már több százezer fertőzöttről és tízezrek haláláról szól világszerte a média. Szakemberek az ipari civilizáció óta soha nem látott recesszióról, gazdasági válságról beszélnek. Egyesek szerint, ha lehetnek is komoly pénzügyi tartalékok a válság kezelésére, akkor is kiszámíthatatlan, mi lesz, ha elhúzódik a járvány, és a legnagyobb ipari szektorokban (autógyártás, elektronika, élelmiszeripar stb.) a termelés hosszú hónapokra leáll. Nemcsak a pénzpiac, a mindennapi megélhetés kerülhet veszélybe, de az egészségügyi ellátás is összeomolhat. Sokan, sokféle vészforgatókönyvről beszélnek, de akik Isten- és próféciaismerettel rendelkeznek, hogyan tekintsenek a jelenlegi és a várható eseményekre?

„Józanok legyetek!” (1Pt 5,8)

Nem vonhatjuk ki magunkat – mert nem is lehet – a körülöttünk zajló, komoly aggodalomra okot adó történések alól. Egyetlen tudós, orvos vagy politikus sem tudja, mit tartogat e bolygó lakói számára a jövő. Egyedül Isten szavához fordulhatunk útbaigazításért, tanácsáért, bátorításért, amire most mindenkinek szüksége lehet!

Régóta ismerhetjük Jézus próféciáinak korunkra vonatkozó forgatókönyvéből: „…lesznek halálos járványok mindenfelé” (Mt 24,7) De hogy ilyen váratlanul, ilyen gyorsasággal, ennyire az egész világot sújtóan tör majd ránk – valljuk be, nem gondoltuk!

Úgy lehetünk, mint az a súlyos beteg, akinek már sokszor jelezte az orvosa, hogy hamarosan veszélyes, ám életmentő beavatkozásra lesz szüksége, de csak akkor fogta fel ennek valódi súlyát, mikor már a műtőasztalon volt. Lehet, hogy csak ekkor tanul meg az ember igazán Isten szavába kapaszkodni?

„Föld, föld, föld! Halld meg az Úr szavát!” (Jer 22,29)

Bibliát ismerő emberekként nem mehetünk el amellett, hogy vajon mi lehet Isten szándéka ezzel a globális világjárvánnyal? Elsősorban a próféciákat nem ismerők szempontjából próbálunk meg erre röviden választ találni. 

Miért nem gondoljuk, hogy Isten csapásaként kellene tekintenünk erre az egész világot rettegésben tartó járványra?

A Bibliából nem igazolható, hogy az Isten által küldött egyiptomi tíz csapáshoz (lásd Mózes I. könyve 8–13. fejezeteiben) hasonló büntető ítéletről lenne szó. Az sem, hogy a legvégső történelmi időre jövendölt „hét csapás” egyike lenne a koronavírus-járvány, amikor Isten végleg visszavonja kegyelmét (Jel 16. fejezet), és különféle, egymást követő természeti csapások pusztítják majd a Földet.

Tudhatjuk, hogy semmilyen természeti csapás közvetlenül Istentől nem származhat. Hiszen „minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, akinél nincs változás vagy változásnak árnyéka” (Jak 1,17). A „rossz”, az ártó szándék csak attól a valakitől jöhet, akiről Jézus azt állította, hogy „emberölő volt kezdettől fogva” (Jn 8, 44).

Nem lehetséges, hogy a mértéktelen fogyasztás és a környezetünket globálisan pusztító életmódunk következtében a közeli „végállomás” előtt Isten „behúzott egy vészféket”?

A féktelen sodrás leállt, mindenfelé csend honol. Sokan érezhetik most a négy fal közé szorulva, hogy át kell gondolniuk: hol és merre tart az életük, mert meglehet, a „hét bő esztendő” után most „hét szűk esztendő” következik. Az egyenleg megvonására természetesen nemcsak az egyszerű fogyasztók szintjén van szükség, hanem a profitra éhes nagy multinacionális cégek, a gazdasági élet szereplőinek is bizonyos „újratervezésre” van szükségük a kialakult helyzetben.

Mert Isten nemcsak az Őbenne hívőkért aggódik, hanem „minden embert szeretne megmenteni” (1Tim 2,4). És most nem pusztán egy józan életformaváltás a cél, hanem „a lét a tét”. Ezt írja Yuval Noah Harari izraeli történész a Time magazin napokban megjelent cikkében:

„Remélhetőleg ez a járvány rádöbbenti az emberiséget arra, hogy a legnagyobb veszélyt a világméretű széthúzás jelenti számára. Jelen pillanatban a legnagyobb harc nem a vírus ellen, hanem az emberiség jövőjéért folyik. Ha a járvány hatására minden eddiginél nagyobb lesz az emberek közötti bizalmatlanság és széthúzás, akkor a vírus nyert.”²

Esély a változásra?

Mi történik akkor, ha homokba fúrjuk a fejünket, és a megszokott életmódunk mentén szervezzük a folytatást? Ha nem kívánunk élni a túlélők kiváltságával, életünk átgondolásának lehetőségével? Mi történik akkor, ha a legbefolyásosabb politikai hatalmak továbbra is úgy szipolyozzák bolygónk vésztartalékait, mint ez idáig? Mi lesz velünk, ha nem vesszük komolyan, mennyire fáj már az ember a Födnek, s hogy amit ökoszisztémájával teszünk, egyetlen nemzetnek sem belügye? Miért is kongatták évtizedek óta tudósok, ökológusok, természetvédők a vészharangot – eddig mindhiába? Akiknek meg kellett volna hallani, azok miért nem hallották meg? Mi lesz, ha elhalasztjuk a lehetőséget – talán utolsó esélyt – a változásra? 

• „Mert ímé az Úr kijön helyéről, hogy meglátogassa a föld lakóinak álnokságát.” (Ésa 26,21) 
• „Vigyázzatok, meg ne vessétek azt, aki szól; mert ha azok meg nem menekültek, akik a földön szólót megvetették, sokkal kevésbé mi, ha elfordulunk attól, aki a mennyekből van, kinek szava akkor megrendítette a földet, most pedig ígéretet tesz, mondván: Még egyszer megrázom nemcsak a földet, hanem az eget is. Az a »még egyszer« pedig jelenti az állhatatlan dolgoknak mint teremtményeknek megváltozását, hogy a rendíthetetlen dolgok maradjanak meg. Annakokáért mozdíthatatlan országot nyervén, legyünk háládatosak, melynél fogva szolgáljunk Istennek tetsző módon kegyességgel és félelemmel.” (Zsid 12,25–28) 

Modernebb fordításban:

• „Vigyázzatok, nehogy visszautasítsátok, amit Isten mond! Azok az emberek sem menekültek meg, akik visszautasították, amikor figyelmeztette őket itt a földön. Akkor mi hogyan menekülhetnénk meg, ha elfordulunk Istentől, aki a mennyből szól hozzánk?! Akkor régen, amikor Isten szólt, hangja megrázta a földet. Most pedig azt ígéri: »Még egyszer megrázom, de nemcsak a földet, hanem a mennyet is.« Ez a »még egyszer« azt jelenti, hogy minden teremtett dolgot megráz, és ezek el fognak tűnni. Akkor csak az marad meg, ami (aki) kibírja ezt a megrázást.” (Zsid 12,25–27, ún. egyszerű fordításban)

Jegyzetek

1 Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A ​félkegyelmű. Jelenkor Kiadó, 2002. 494. o.

2 https://24.hu/kulfold/2020/03/23/harari-koronavirus-emberiseg-jarvany/