Ne veszítsd el a békességedet! – 3. rész

Tőlünk csak pár száz kilométerre „apokaliptikus” állapotok vannak. A vírus olaszországi áldozatai már jóval túlhaladták a tízezret. Megrázó, ahogy tankokkal, harckocsikkal szállítják elhamvasztani a halottakat. Családtagjaim ijesztgetnek: hamarosan nálunk is hasonló helyzet várható. Gyanítom, nem véletlen, hogy katonai ágyakat állítanak fel a Hungexpo területén. Ide azokat a betegeket várják majd, akik a kórházi férőhelyekről kiszorulnak. Hosszú orvosi leírást olvasok arról is, milyen genetikai kóddal képes „belépni” szervezetembe a vírus, hogy teljesen leállítsa a légzésemet. Csak reménykedhetünk, hogy ez a vírus nem akkor tűnik el, amikor megtalálják az ellenszerét – mellesleg ezt egy–másfél év múlva ígérik a tudósok –, hanem amikor képesek leszünk mélyen magunkba szállni! Azonban már nemcsak a „korona” az egyetlen ellenségünk, hanem a maszkok mögött megbújó „félelem vírusa” is. Ami legalább olyan veszélyessé válhat, mint az igazi. De mi lehet az ellenszere? 

• „Nem félelemnek lelkét adta nekünk Isten, hanem erőnek, szeretetnek és józanságnak lelkét.” (2Tim 1,7) 

Nem félelem…

Először a bűnesetkor jelent meg a félelem az első emberpárban, anélkül, hogy erre bármilyen veszélyhelyzet okot adott volna. Ekkor mondta az ember Istennek: „Szavadat hallottam a kertben, és elkezdtem félni, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtőztem.” (1Móz 3,10)

Azóta mindannyian félünk látható vagy láthatatlan körülményektől. Nemcsak a halálos járvány miatt, hanem a napokban tömegével munkájukat vesztett emberek is létbizonytalanságot élnek meg. Míg egyeseknek ez „csak” belső szorongást, feszültséget jelent, másoknál fizikai tünetekkel járó pánikbetegséget is okozhat. A hosszan elnyúló szorongás, csüggedtség, levertség, kilátástalanság érzése nemcsak pszichés, de testi egészségünk romlásában is megmutatkozhat. Mit tanácsol a Biblia ilyenkor? 

• „Nem félelemnek lelkét adta nekünk Isten, hanem erőnek, szeretetnek és józanságnak lelkét.” (2Tim 1,7) 

Kezdjük a végéről!

Józanság

A „józanság”-nak fordított szónál a görög „szófroniszmosz” kifejezést használja az apostol, ami magyarul önuralomnak, önfegyelemnek is fordítható. Vagyis képesek lehetünk megálljt parancsolni a negatív érzelmeinknek. Ez nem azt jelenti, hogy meg sem érint bennünket a félelem, aggodalom, szorongás, csüggedés, hanem megtanulhatjuk ezeket fegyelmezni, uralni. Ahogy Mark Twain mondta, „valójában az a bátor ember, aki ellenáll a félelemnek, aki legyőzi a félelmét – nem pedig az, akiből hiányzik a félelem”.

A jelenlegi járványhelyzetben az önuralom nemcsak félelmeink kezelésében segíthet. Ha eddig nem vettük komolyan, mostantól kénytelenek vagyunk belátni: tovább nem pusztíthatjuk felelőtlenségünk miatt embermilliók életét és Földünket. Korlátot kell szabni kívánságaink, fölösleges fogyasztásaink nyakló nélküli kielégítésének. Most már láthatjuk, hová juttattunk magunkat, „legfejlettebb” civilizációnkat! Ha ebből se tanulunk, mi menthet meg bennünket?

Szeretet

Ahhoz, hogy józanságunkat megőrizhessük, szükségünk van értelmesebb, „fenntarthatóbb” célok, vágyak megtalálására. És ehhez szükségünk van bölcs iránymutatásra, sőt annak belátására, hogy valakitől ajándékba kaptuk az életet, aki eddig is gondot viselt rólunk, és ezután sem tesz másként. A Biblia a lehető legegyszerűbben fogalmazza meg, hogy mi „űzi ki” a félelmet: 

• „A szeretetben nincsen félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben.” (1Jn 4,18) 

Az önzés társadalma csak a „gyötrelmet” táplálja, egyedül a szeretetben nincs félelem – ha megtanulunk ebben élni! Még nem láttam, hogy emberek ezrei fejezzék ki egyszerre köszönetüket, hálájukat erkélyeikről, ablakaikból énekelve az értük fáradozó egészségügyi és közszolgálati dolgozóknak. Mégis van remény? De miért csak a bajban tudunk emberként viselkedni?

Az idézett Biblia-szakaszokban mind Pál, mind János apostol a „szeretet”-nél mindig az „agapé” szót használja, ami a feltétel nélküli isteni szeretetet jelenti. Vagyis nem kell azon aggódnunk, hogy megérdemeljük-e, méltók vagyunk-e erre a szeretetre sok-sok visszaélésünk ellenére, mert Isten áldást áraszt „jókra és gonoszokra, igazakra és hamisakra egyaránt” (Mt 5,45). És persze nem azért, hogy továbbra visszaéljünk vele. Ő nemcsak jók és rosszak között nem válogat, hanem legértéktelenebbnek látszó teremtményeiről is személyesen visel gondot! Hát még rólunk: 

• „Nemde öt verebet meg lehet venni két filléren? És egy sincs azok közül Istennél elfelejtve. De néktek a fejetek hajszálai is mind számon vannak. Ne féljetek azért, sok verébnél drágábbak vagytok.” (Lk 12,6–7) 

Erő

Mindezek megélésében sem kell pusztán a saját erőforrásainkra támaszkodnunk. A józansághoz és a szeretethez Isten ad erőt! Az erőnek fordított görög szó itt a „dünameos”, ami a számunkra is ismert dinamittal kapcsolatos. Tudjuk, milyen ereje van! A görög kifejezés itt erőt, hatalmat, csodát is jelent. Ezt az erőt kaphatjuk, ha naponta kérjük az önzésünk, félelmeink, szorongásaink legyőzését. S hogy ebben miként is részesülhetünk, erről szólnak az alábbi Biblia-versek: 

• „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.” (Fil 4,13)
•  „Az én erőm erőtlenség által végeztetik el… mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős.” (2Kor 12,9–10)
• „Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében!” (Eféz 6,10)

(Folytatjuk)